CSILLAG ÉS LÉLEK
A tradicionális asztrológia
Az asztrológia, szó a görög astron - csillag és a logos – beszéd, tudomány, rendszer, bölcsesség szóból alakult ki. Több ezer éves történetének kezdete a homályba vész. Különféle elméletek más és más forrásokra utalnak. A legkorábbi leletek Mezopotámiából kerültek elő.
Mivel megfigyeléses módszeren alapult, sokáig teljesen összeforrt az asztronómiával, azaz a csillagászattal. Különböző korokban híres tudói tették le a mai asztrológia alapjait: Hermes Trismegistos Egyiptomban, a görög Ptolemaios, a középkorban Regiomontanus, Paracelsus, Nostradamus, Placidus, Kepler, Morin. Nagyon sokáig kizárólag a „beavatottak”, Írástudók tudománya volt.
Az ókorban még úgy gondolták, hogy az Istenség az égitestek segítségével hat a földön élő anyagi lényekre, a bolygók haladása maga az út mutatása, az isteni akarat. A régi korok tudásának nagy része veszett oda az alexandriai könyvtár pusztulásával. A középkori és újkori reneszánsza után (szinte minden királynak volt asztrológusa) a II. világháborúban kellett komoly támadást túlélnie, több neves asztrológus is a haláltáborban végezte.
Napjainkban alattomosabb veszélynek van kitéve, az „elbulvárosodásnak”. Kevesen vannak tisztában az asztrológia valódi szerepével, az emberek zöme jóslási technikának tartja. Sokan megkérdőjelezik a tudományok közé való besorolását is, anélkül, hogy részt vettek volna egy személyes elemzésen. Mindamellett, komplex matematikai számítások állnak a hátterében, amelyek segítségével a bolygók pozícióját és a fényszögeket számítják ki. Az égitestek, mint szimbólumok segítik az asztrológust, hogy belőlük „kiolvassa" az univerzumban jelenlévő és a mindenkire hatást gyakorló energiákat. Az általános hatásokat az egyén szintjén, személyre szabottan is értékeli, figyelembe véve az ember adottságait, habitusát. Majd mindezek összegzésével, az egyén elé tárva a lehetőségeit, hogy miként és mikor veheti hasznát az életútja vagy a mindennapjai során a mindenkit érő, aktuális vagy távolabbi környezeti hatásoknak.