CSILLAG ÉS LÉLEK
Heti útravaló: április 27.
Finomabb, lágyabb energiák jellemzik április utolsó hetét, a hét elején lecsengnek a múlt hét feszült erői. Ideális időszak a meditálásra, a múzsák is sűrűbben osztják csókjaikat.
Erősebben, „hangosabban” jelentkeznek a megérzések, könnyebben meghallod őket, ha befelé figyelsz. Engedj a fejed folyamatos kontrolljából. Mindössze a kusza gondolatok, a folyamatos agyalások, a kiszámíthatóság iránti vágy miatt nem hallod bensőd iránymutatását.
Olyasmi ez, mint mikor háttérzenét hallgatsz. Teszed a dolgodat, koncentrálsz a feladatodra, figyelsz, hogy ne rontsd el a munkádat, de a háttérben ott duruzsol halkan a zene. Észre se veszed. Csak akkor kapod fel rá a fejed, ha elhallgat, vagy ha valami kizökkent a munkádból. Ha megállsz egy pillanatra. Ha abbahagysz mindent. Kilépsz a fejedből. Vagy ha számodra kedves hangok ütik meg a füledet, olyanok, amikhez érzelmek fűződnek.
A megérzések, lelked hangja is ilyen, folyton duruzsol a háttérben, mindig ott van, csak elnyomja életed zaja. Akkor hallod meg, ha megállsz, ha a szívedbe lépsz, ha valami kiránt a helyzetedből, ez lehet akár egy tragédia is. Ha egyszer meghallottad, már könnyebben rátalálsz a „frekvenciájára”, hiszen tudod, csak az elméd zaja zár el tőle. Ne várd meg, míg kívülről ráznak meg, hogy elhalkuljon a csatazaj. Állj meg magadtól. Minden nap keress olyan perceket, mikor elengedsz mindent és engeded, hogy megszólaljon a belső hang. Most érdemes erre több időt szánni, mert könnyebben észreveszed a „háttérzenédet”. De vigyázz, ne akard, mert az megint csak a fejedből jön. Csak hagyd…
Ha pedig valami, vagy valaki kizökkent a logikádból, az agyalásból, gondolj arra, hogy a riadalom, ijedtség is azért történik, hogy egy pillanatra elhallgasson az elme.
Erősebben, „hangosabban” jelentkeznek a megérzések, könnyebben meghallod őket, ha befelé figyelsz. Engedj a fejed folyamatos kontrolljából. Mindössze a kusza gondolatok, a folyamatos agyalások, a kiszámíthatóság iránti vágy miatt nem hallod bensőd iránymutatását.
Olyasmi ez, mint mikor háttérzenét hallgatsz. Teszed a dolgodat, koncentrálsz a feladatodra, figyelsz, hogy ne rontsd el a munkádat, de a háttérben ott duruzsol halkan a zene. Észre se veszed. Csak akkor kapod fel rá a fejed, ha elhallgat, vagy ha valami kizökkent a munkádból. Ha megállsz egy pillanatra. Ha abbahagysz mindent. Kilépsz a fejedből. Vagy ha számodra kedves hangok ütik meg a füledet, olyanok, amikhez érzelmek fűződnek.
A megérzések, lelked hangja is ilyen, folyton duruzsol a háttérben, mindig ott van, csak elnyomja életed zaja. Akkor hallod meg, ha megállsz, ha a szívedbe lépsz, ha valami kiránt a helyzetedből, ez lehet akár egy tragédia is. Ha egyszer meghallottad, már könnyebben rátalálsz a „frekvenciájára”, hiszen tudod, csak az elméd zaja zár el tőle. Ne várd meg, míg kívülről ráznak meg, hogy elhalkuljon a csatazaj. Állj meg magadtól. Minden nap keress olyan perceket, mikor elengedsz mindent és engeded, hogy megszólaljon a belső hang. Most érdemes erre több időt szánni, mert könnyebben észreveszed a „háttérzenédet”. De vigyázz, ne akard, mert az megint csak a fejedből jön. Csak hagyd…
Ha pedig valami, vagy valaki kizökkent a logikádból, az agyalásból, gondolj arra, hogy a riadalom, ijedtség is azért történik, hogy egy pillanatra elhallgasson az elme.
