CSILLAG ÉS LÉLEK

Heti útravaló: augusztus 18.
 
Elvárásaink jó része táplálkozik abból a tévhitből, hogy úgy gondoljuk, amit mi érzünk, azt a másik ember is érzi. Az meg már ismerős minden gyakorló figyelőknek, hogy az elvárások hozzák magukkal a csalódást, a konfliktusokat.

Az érzéseink, - a világ történéseire bennünk kialakuló érzetek - „felépüléséért” jórészt a szűkebb környezetünkre van „szükségünk”. Gondolj bele, egy őserdőben, vadállatok között felnövő ember vajon hisztizne, ha eleredne az eső? Alighanem neki ez természetes lenne, a maga módján védekezne. Amit neki elsősorban a vadon, a környezete megtanítana, az az óvatosság, a félelem lenne, ezt „tanulná” az erdő élőlényeitől.

Mi viszont ellessük szüleinktől, tanárainktól, barátainktól, párunktól, hogy lehet a másik emberből együttérzést, figyelmet, energiát, szeretetet kicsikarni. A gyerekek hamar rájönnek, hogyan lehet a szülőket „pórázon” vezetni. Ha békésen eljátszanál a sarokban, ritkán figyelnének rád, ezért szépen lassan minden gyerek megtalálja a szülőkhöz „vezető utat”. Van, aki sírással, más hisztivel, hangoskodással, agresszióval, stb. Mindezt akkor alkalmazza, ha nem az történik, amit ő szeretne. Azok a gyerekek, akiknél semmi nem működik, megpróbálják kitalálni, mit várnak el tőle, és megpróbálnak úgy viselkedni. „jó gyerek” lenni. Mindez az évek során szinte ösztönné válik, és a felnőtt életében is alkalmazza. (Ezért is sikerül legtöbbször az ellenkező nemű szülőhöz hasonló párt találni, hisz így nagyobb az esély, a hasonló reakcióra.)

A konfliktus sokszor abból adódik, hogy ami a szülőknél működött, nem biztos, hogy a párkapcsolatban is működik. Mert míg a szülővel van olyan mély kapcsolatod, hogy érzi, mit szeretnél, addig a párkapcsolatban, főleg az elején, ez a tudatalatti kapcsolat nincs meg.
Ezek az „ösztönök” mint hagymát a rétegei, úgy borítják be valódi önvalónkat, egyéniségünket. Észre se vesszük egy idő után ezeket a játszmákat.

A mostani energiák alkalmasak arra, hogy ezek számodra is feltáruljanak. Megláthatod a rád épült ösztönöket, a tükör pedig a külvilágban felbukkanó akadályok lesznek. Ne lepődj meg, ha a régi módszerek már nem működnek. Ideje felismerni és elengedni ezeket a spontán reakciókat.
A külvilág most nem érzi, tudja, hogy mit akarsz, nem reagál a játszmákra.
Ne sértődéssel, hanem figyelemmel fordulj feléjük, és ismerd fel, majd hagyd a burkokat leszakadni.